4. Forgatókönyvírás
A tevékenységtervezés folyamatával bezárul a tananyag didaktikai tervezése, létrejön az elektronikus oktatási tartalom. Az új lépcső belépő dokumentumaként szolgáló mérföldkő a szinopszisban leírt követelményeknek már megfelel: a célközönség számára kidolgozottan tartalmazza a célrendszert, a technológiai lehetőségek figyelembevételével.
Az itt megszülető kilépési dokumentum, a forgatókönyv leginkább az irodalmi forgatókönyv típusához hasonló leíró dokumentum. Nem tartalmaz konkrét technikai utasításokat a megvalósításra vonatkozóan, de tartalmazza a megjelenítéssel kapcsolatos elképzeléseket. A forgatókönyv a tananyagfejlesztő, -szerkesztő rendszerre specializált, elektronikus oktatási tartalom szöveges, képernyőkre bontott leírása.
Ahhoz, hogy ez a dokumentum hibátlanul szülessen meg, a forgatókönyv írójának alaposan ismernie kell azt a tananyagfejlesztő rendszert, amelyben a következő fázis során, a kreatív szerkesztés alkalmával dolgozni fognak. Emellett ismernie kell és szem előtt kell tartania a szinopszisban összefoglalt követelményeket is, hogy azokat az alkalmazott megjelenítésekkel támogatni tudja. Emellett a forgatókönyvnek a szövegezést tökéletes formázással kell tartalmaznia, hogy a szerkesztők a munkájuk során a lehető legegyszerűbben tudják beemelni.
Az E-learning rendszerek és szabványok fejezetben írtunk a tananyagfejlesztő rendszerek sokszínűségéről. Alapvetően akkor lehet kellően a célközönségre szabott, de a szerkesztők számára is könnyen érthető forgatókönyvet írni, ha a tananyagfejlesztő, -szerkesztő rendszerben sok, de egyszerűen alkalmazható eszköz van, ha rendelkezésre állnak oldalsablonok, tananyagkomponensek is.
Minél több lehetőség közül tud választani a forgatókönyvíró, annál egyszerűbb ez a fázis, annál hatékonyabb és gyorsabb a fejlesztés, és – természetesen – annál színesebb, motiválóbb, interaktivitást biztosító tananyag fejleszthető.
Ha ezek a sablonok, komponensek az adott projekt kedvéért kerülnek gyártásra, akkor ez lényegesen megnöveli a tananyag fejlesztésének idejét.
A tevékenységtervezés több helyen alapozza meg a jó forgatókönyvet. A forgatókönyvírás fázisának belépő dokumentuma már leckékre bontott. Egy lecke egy tanulási alkalomra szánt oktatási tartalmat foglal magában. A forgatókönyvírás során ezekből a leckékből készülnek el a szinopszisban meghatározott szabvány szerinti leckeleírások. A továbbiakban a forgatókönyvíró a szerkesztés előkészítéseként a leckeleírásokat további részekre bontja. A tevékenységterv ezenfelül meghatározhatja a tananyagbejárás módját, annak szabadságát. Ezt jelentős mértékben meghatározza a tananyagséma. Illetve a forgatókönyv írójának a tananyagban található mérési pontokat is kellően motiváló módon kell megterveznie. A tananyag és a mérési pontok akkor vannak szinergiában, ha egymásba fonódnak, kiegészítői és támogatói a tanuló fejlődésének.
A tevékenységtervben az oktatási tartalommal kapcsolatosan már minden beépült a szinopszisból, de ezt az alapdokumentumot, mint már említettük, ennél a lépcsőnél is elő kell venni. Nagyon fontos információt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen szabvány szerint kell elkészíteni a tananyagot, milyen LMS-ben fogják lejátszani, és hogy milyen technológiai lehetőségei vannak a célközönségnek. A forgatókönyvírás során megszülető részterméket meghatározza, hogy milyen eszközöket használnak majd a tanulók. Ezek figyelmen kívül hagyása a tananyag sikerességét kockáztatja. Biztosan nem lesz elégedett a megrendelő, ha a mobileszközre rendelt tananyag nem HTML5-ös formátumban készült.
A forgatókönyvírás munkafolyamatban több dimenziót is figyelembe kell venni. A tevékenységtervezés során megtörtént az elektronikus oktatási tartalom leckékre, tanulási alkalmakra való bontása. A forgatókönyvírás fázisában azonban ennél mélyebb, részletesebb részekre bontást kell elvégezni.
A tevékenységterv leckéit oldalakra és oldalakon belül álló szakaszokra kell bontani. (Ezt a tananyagfejlesztő rendszer és a szabványból adódó lehetőségek befolyásolhatják.) A forgatókönyvnek egyszerre kell a tartalom logikai és vizuális tagolását is megvalósítania. Az egy oldalon megjelenő tartalmaknak logikai egységet kell alkotniuk, értelmezhető módon kell kapcsolódniuk, úgy hogy a tanuló fejében egyértelmű rendszer alakuljon ki. Az egy oldalon elférő információk mennyisége korlátozott. A forgatókönyvírónak figyelembe kell vennie az olvasási szokásokat, képességeket ahhoz, hogy hatékony megjelenést tervezzen. Például egy szöveggel zsúfolt oldal sem látványában nem esztétikus, sem a tanulói motivációt nem serkenti. A korunkban előforduló olvasási szokások tekintetében pedig kifejezetten riasztó lehet egy ilyen oldal látogatása (6.8. ábra).
A szakaszokat a logikailag összetartozó, de vizuálisan elkülönülő tartalmak megvalósítására lehet felhasználni. Például az előbb említett szöveget bekezdésekre bontva oldalszakaszokra lehet elhelyezni. Ez a „szellősség” támogatja a tanulók információbefogadó képességét, és az oktatási tartalom sem szenved hátrányt.
Az oktatási tartalom részekre bontása közben a forgatókönyvíróknak a szövegezés formázására is ügyelniük kell. Semmilyen felesleges, extra formázás nem jelenhet meg benne, mert ezzel a szerkesztők munkáját bonyolítaná meg.
Az oldalak és szakaszok közötti váltást a tananyag navigációjának hívják. A navigáció megtervezéséhez a keretrendszer lehetőségeit is ismerni kell. A tananyagban lehetőségünk van külső és belső navigáció alkalmazására. Ha a lejátszórendszer (keretrendszer) rendelkezik saját navigációs felhasználói felülettel, akkor ez a külső navigációt biztosítja. Ezen a felhasználói felületen lehetnek speciális gombok, amelyeknek a funkcióit a forgatókönyvíró definiálhatja. Ha a lejátszórendszerben nincs ilyen felhasználói felület, akkor a tananyagban saját, vagyis belső navigációt kell megvalósítani. Ez több erőforrás-ráfordítással jár, hiszen pontos tervezést is igényel, és a szerkesztés során is több időbe kerül a megvalósítása.
A keretrendszerekben általában van lehetőség a külső navigáció kikapcsolására, és így saját, teljesen egyedi navigációs felületet alakíthatunk ki. A forgatókönyvírónak el kell döntenie, hogy külső, belső vagy ezek keverékével kialakított navigációban gondolkodik, mert a két navigációs együttes, átgondolatlan használata zavaró lehet a tanulók számára.
A navigációhoz tartozik a tananyag bejárásának kérdése. A bejárás módját a tevékenységtervezésben kiválasztott tananyagséma elég jól meghatározza, de a forgatókönyvírás során ezt is szükséges átgondolni. Általánosságként elfogadható, hogy egy szabályozott tananyagsémában a bejárás meglehetősen kötött, az alkalmazkodóban egy fokkal szabadabb, a felfedezésesben pedig szinte a tanuló dönti el az útvonalat, amelyen keresztül szeretné felfedezni a tananyagot. A bejárás tervezésében az oldalak közötti navigálási lehetőségek és a leckék közötti előfeltételek is egyaránt meg kell, hogy jelenjenek.
A tartalom mellett a tananyagban létrehozott interakciók, események is alkalmasak arra, hogy fenntartsák a figyelmet és a motivációt. Ha elképzeljük, hogy a monitoron egy többsoros szöveg elolvasása vagy ennek a szövegnek egy aktivitást igénylő formája az, ami jobban leköti a tanulót, akkor az utóbbival jár nagyobb hatékonyság. A különböző tananyagszerkesztő rendszerek ezeket a logikai funkciókat eseményeknek, akciógomboknak, animációknak is hívják. Ezek beépítése alapos megfontolást igényel, mert a túl sok interaktivitást igénylő oldalak bosszantóak (pl. mindenre kattintani kell a továbbhaladáshoz), míg a túl keveset alkalmazók unalmasak lehetnek (pl. csak a navigációs gombra lehet kattintani). Létezik egy olyan egyensúly, amely az oktatási tartalom megfelelő dinamikáját biztosítja, amely során a tanuló aktív résztvevőjévé válik a tartalom feldolgozásának. A tevékenységtervezés során beemelt módszerek is ezt a feldolgozást segítik.
Jó módszer, ha az interaktivitás nemcsak a tananyag tartalmának megjelenését szabályozza, hanem a formatív, visszajelző értékelés is így valósul meg. Az előző fázisokban már megjelentek a feladatok és értékelési pontok. A forgatókönyvben ezeket oktatástervezési segítséggel a tananyag szerves részévé kell tenni. Aki nem követi következetesen az „egy tartalom – egy visszajelzés” lineáris feldolgozás elvét, az a tanulót próbára tevő, izgalmas feldolgozást hozhat létre. A visszajelző értékelés (formatív) szerepe, hogy a tanuló súlytalan (vagyis a vizsgákra jellemző stresszhelyzet nélküli) értékelést kapjon a saját haladásáról. Ha a tananyag oktatási tartalma és a megfelelő nehézségű feladatok, amelyek során a tanuló visszajelzéseket kap, a célközönség számára testreszabott módon kapcsolódnak, akkor a tananyag alkalmas a flow-élmény (csíkszentmi-hályi, 2001) kiváltására Vagyis belemerülés és koncentráció szükséges az elvégzéshez, és egyszerre vált majd ki sikerélmény és megelégedettséget.
A tananyag tevékenységtervezésben létrehozott teljesítettsége (mikor tekinthető befejezettnek egy téma, fejezet) is ezen a lépcsőn realizálódik. A tananyagfejlesztő rendszerekben egészen pontosan meg lehet határozni, hogy egy oldal mikor tekinthető teljesítettnek, azaz mikor tekinthető megtanultnak. A teljesítettség feltételét elvégezett interakciókkal vagy eltöltött idővel is megadhatjuk. A forgatókönyvíró feladata, hogy ezeket az oldalak szintjén megtervezze és leírja.
A formatív értékelés, a teljesítettség összefügg a mérési pontok elhelyezésével is. A mérési pontok olyan interakciók, amelyeknek az eredményeit – a kiválasztott szabványnak megfelelően – a keretrendszer képes tárolni. A mérési pontokra azért van szükség, hogy a tanuló hatékonyságáról vissza-jelzést adjanak a megrendelő és a fejlesztők felé is. A tanulók egyéni hatékonysága az, ami meghatározza a tananyag eredményességét. Ha a tanulók a mérési pontokon nem teljesítik az előre meghatározott eredményességi százalékot, akkor a tananyag rosszul van összeállítva, vagy nem épít kellően a motivációra, vagy nem tartalmazza azokat az információkat, amelyeket a mérési pontok alkalmával teljesíteni kell, vagy rossz helyen jelennek meg, a módszerek rosszul vannak alkalmazva stb. Ha a tananyag elsajátítása eredménytelen, akkor az a tervezés hibájának tudható be.
A mérési pont egyik legismertebb formája a szummatív értékelés, amelyet a leckék, összetartozó tartalmi egységek végén szoktak lezáró értékelésként, tesztként alkalmazni. A megrendelő igényeitől, a tananyag típusától is függ, hogy szükséges-e ilyen összefoglaló teszt használata. Ennek a használatáról a tevékenységtervben, a didaktikai tervezésben születik döntés. A forgatókönyvírás során ennek a tesztnek a tényleges megvalósítását kell beépíteni a születő résztermékbe. A dokumentumban egyértelműen meg kell adni a sikeres és sikertelen teljesítés feltételeit és következményeit is. Például, ha egy záróteszt csak 85%-os eredménnyel tekinthető sikeresnek, az ez alatt nyújtott teljesítmény után az LMS a tanulót nem engedi tovább a következő leckére.
A forgatókönyv tulajdonképpen a didaktikai tervezés és a kreatív szerkesztés folyamata közötti kommunikációs eszköz, a gyártás dokumentációja. A felépítést tekintve nincsenek pontos megkötések, a lényeg, hogy a fejlesztésben résztvevők egyértelműen értsék és átlássák annak tartalmát. Azonban nagyon fontos, hogy a forgatókönyvben a tartalom oldalakra és szakaszokra osztott megjelenése egyértelmű legyen, ezért a képernyőoldalak egymásutániságát és összetartozását jelölni kell valamilyen módon. Ezen feladatok teljesítéséhez van néhány ajánlott szempont, amelyet az alábbiakban leírunk.
A forgatókönyv első oldalán a tananyag azonosításához szükséges adatoknak érdemes szerepelniük. Ezek az információk a szinopszisban amúgy is megjelennek. Hasznos, ha a forgatókönyv minden oldalán szerepel egy fejléc, amelyben a tananyag címe, a tananyag fejlesztéséért felelősök neve és az aktuális oldal száma fel van tüntetve.
Jó, ha a forgatókönyvben több színt használunk a szövegezéshez, az utasítások, megjelenő tartalmak elkülönítéséhez, és a kezdőoldalon megadjuk a használt színek jelentését. Ez különösen fontos, ha a forgatókönyvön többen dolgoznak.
Például:
- Kék: szerkesztői utasítás
- Fekete: Megjelenik a képernyőn
- Piros: Dolgozom rajta
Az oktatási tartalomnak a tevékenységtervet tekintjük. Ez tartalmazza azt, amit és ahogyan szeretnék megtanítani. Ez az információ nem sérülhet, ezért kiemelten kell kezelni, vagyis jól láthatóan és egyértelműen kell jelezni a szerkesztők számára, melyek azok a tartalmi egységek, amelyeket a tanulóknak látniuk kell, és melyek azok, amelyek szerkesztői utasítások.
Előfordulhat, hogy az oktatási tartalom szövegezése terjengős, túlzsúfolt. Ez nem felel meg a webes olvasási szokásoknak, és az egyre erősödő vizuális kultúrának. Alkalmazni kell a webergonómia alapvető szabályait (kerülve a felesleges szövegformázást). Ellenőrizni kell, hogy a kulcskifejezések ki vannak-e emelve (ezt a kézirat írásának fázisában már meg kellett tenni), és figyelni kell arra is, hogy a tanulói felületen megjelenő szövegek lényegre törően, rövid mondatokba szedve legyenek megfogalmazva.
Ahhoz, hogy az oktatási tartalom megmaradjon, de az online olvasási szokásoknak is megfeleljen a tartalom, a forgatókönyvíró, a szakmai és nyelvi lektor összehangolt és egymást ellenőrző munkája szükséges.
Az oktatási tartalom részei azok a médiaelemek is, amelyek már kész tartalmakat jelentenek. A médiaelem lehet folyamatábra, interaktív panorámakép, fotó, rajz, animáció, videó és hang is, de akár olyan médiaelem is, amely interakciót igényel a tanulótól.
A médiaelemeket érdemes külön listába vezetni. Ebben az elem típusát és egyértelmű azonosítóját célszerű szerepeltetni, amely a médiaelem tananyagban elfoglalt helyéről ad tájékoztatást. Ha az elem már létezik, akkor annak elérhetősége (ahonnan a tananyagba lehet tölteni), ha gyártani kell, akkor annak leírása és mintája szerepeljen benne! A kreatív szerkesztés fázisában a médialistának fontos szerepe van, mert egyszerűbbé teszi a médiaelemek fejlesztését, egységesítését, a médiaelemek gyártásának követését.
Azok a médiaelemek, amelyeket le kell gyártani, a szerkesztői instrukciók közé is bekerülnek.
A forgatókönyvírás legnagyobb részét a szerkesztői instrukciók megfogalmazása teszi ki. Figyelni kell arra, hogy egyértelmű, érthető, egyszerű utasításkészlettel íródjon. Figyelembe kell venni azt is, hogy egyszerre több szerkesztő is dolgozhat a tananyag megvalósításán. A forgatókönyv a tananyag megjelenését nem határozza meg konkrétan, nem elvárás, hogy az írója értsen a vizuális kommunikációhoz, a felhasználói élmény tervezéséhez, az esztétikához. Ezek a szempontok a kreatív szerkesztés fázisában épülnek rá a tananyagra.
A szerkesztők számára hasznos információ lehet az is, ha a tananyag sikerkritériumai jelölve vannak. Így vizuálisan nagyobb hangsúlyt tudnak fektetni azokra az oktatási célokra, amelyekre különösen tekintettel kell lenni.
A hiányzó médiaelemeket egyértelműen kell jelölni. A médiaelem színnel kiemelt leírása mellé egy hasonló mintaelemet kell elhelyezni, hogy a szerkesztők vizuális benyomást kapjanak a forgatókönyvíró elképzeléséről. A médiaelemek leírása legyen plasztikus! Tartalmazza az elem hangulatát, cselekményét és résztvevőit, legyen benne az is, miért szükséges ez a média, mit támogat, mit kell vele kifejezni! Az oldalak elrendezése a legnehezebb forgatókönyvírói feladatok közé tartozik. Ezért érdemes olyan tananyagfejlesztő rendszert használni, amelyben kész szerkezeti sablonok vannak. Ezek ajánlott elrendezéseket, interakciókat tartalmaznak. Nemcsak a forgatókönyvíró munkáját könnyítik meg, mert kevesebb időt kell tölteni az oldalak felépítésének kigondolásával, hanem a szerkesztés munkafolyamatát is gyorsítják. Ez a gyorsítás pedig a fejlesztés hatékonyságát növeli, és a költségeit csökkenti.
Akkor jó a tananyag szerkezeti sablonokra bontása, ha minden tananyag minden oldalához ilyet rendel a forgatókönyv írója. De az alkalmazásuk során is érdemes a vizuális kommunikáció szabályaira figyelemmel lenni. Vagyis a túl sok fajta megjelenés zavarhatja a tanulót. A tananyag bejárása során a tanuló megszokja egy-egy oldaltípus felépítését szemével könnyebben követi a tartalmat. Ha azonos felépítésű információk megjelenítéséhez mindig más szerkezeti sablon van rendelve, az agy nem tanulja meg ennek a befogadását, minden oldalon külön-külön kell értelmeznie a tartalmak sorrendiségét. Ennek az automatizmusnak az elmaradása csökkenti a tanulási hatékonyságot. Érdemes egy vagy kettő szerkezeti sablont választani egy oldaltípus megjelenítéséhez, és azt alkalmazni az egész tananyagban. Például több olyan szerkezeti sablont is találhatunk a tananyagfejlesztő rendszerben, ami négy képet tartalmaz, de nem szabad csábításba esni, a tananyagban csak egyet, maximum kettőt alkalmazzunk a megjelenítéshez. Erről részletesebben a Vizuális kommunikáció fejezetében írunk.
Ha a forgatókönyvíró nem talál megfelelő szerkezeti sablont, akkor alaposan körülírva, a vezető szerkesztő (több szerkesztő esetén a kijelölt felelős) bevonásával tervezhet a tananyaghoz teljesen egyedi oldaltípust is. Ezzel a tananyag fejlesztésére fordított idő, így a költség is növekszik. Az egyedi oldaltípusok tervezése a kreatív szerkesztés első részében, a dizájntervezésnél történik meg.
A rosszul, hiányosan, átláthatatlanul megírt forgatókönyv kockázata az, hogy a kreatív szerkesztés lépcsőjén nem lesz értelmezhető az utasítássorozat. A tananyag szétesik, mert nem lehet egyértelműen beszerkeszteni. Egy átláthatatlan forgatókönyvet a megrendelő sem hagy jóvá, mert nem tudja értelmezni azt.
A szerepfunkciók közül elsősorban a forgatókönyvírón van a hangsúly. Alaposan ismernie kell a tevékenységtervet, a választott tananyagfejlesztő rendszert és a szabványt ahhoz, hogy teljesen átlássa a tananyagot, és hatékonyan tudja alkalmazni a rendszerben rejlő lehetőségeket. Ezek az ismeretek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a tananyag eredményesen legyen tanulható a keretrendszerben. Az oktatástervező és a szakmódszertani szakértő felügyeli a forgatókönyvíró munkáját, figyelemmel kíséri, hogy az eddigi fejlesztési folyamatban elért eredmények, az elektronikus oktatási tartalom ne sérüljön, hanem annak hatékonysága támogatást kapjon a megjelenés tördelése és az interakciók által. Mivel ezzel a mérföldkővel zárul a tervezés, és a következő fázis a megvalósítás első lépcsője, be kell vonni egy nyelvi lektort is a forgatókönyv véglegesítésébe. Előfordulhat, hogy az online olvasási szokásokra alakított, majd nyelvileg javított szöveg szakmai tartalma torzul, ezért ennél a fázisnál egy szakmai lektornak is ellenőriznie kell a forgatókönyvet. A szakmai kontroll után a projektmenedzser a megrendelő elé viszi a forgatókönyvet, aki aláírásával fogadja el a negyedik lépcső résztermékét.
A forgatókönyv akkor tekinthető késznek, ha
- azonosítható,
- implicit tartalmazza a tevékenységtervet a tananyagfejlesztő rendszernek megfelelő lehetőségekkel,
- a bejárása, interakciói, teljesítettsége a szabványnak megfelelő,
- a szerkesztők és megrendelő számára egyértelmű, áttekinthető és értelmezhető a felépítése és szerkezete,
- a médialistában megtalálhatóak az azonosítók és a leírások a gyártandó elemekhez.
Amikor a megrendelő is aláírja, hogy elfogadja a tananyag gyártási dokumentumát, akkor tekinthető teljesítettnek a negyedik lépcső.
Az itt létrejövő fejlesztési dokumentációk a forgatókönyv, a nyelvi és szakmai lektorálás jegyzőkönyve és a forgatókönyv teljesítési igazolása.