2. Kéziratírás

A tananyag alapdokumentuma, a szinopszis, megszületése és elfogadása utána a következő fázisba lép a fejlesztés. A kéziratírás során jön létre az az oktatási tartalom, amellyel a továbbiakban dolgozniuk kell a tananyagfejlesztőknek. Ez a munkafolyamat egy tankönyvíráshoz hasonlítható a legjobban.

A kézirat egy olyan oktatási tartalom, amely megfelel a szinopszisban megfogalmazott követelményeknek, és plágiummentes szövegezéssel bír. Az ennél a lépcsőnél születő résztermék lesz a végleges tananyag háttér-anyaga – ez az oktatási tartalom transzformálódik a további lépcsőkön –, itt még nem rendelkezik az elektronikus tananyagok jellemzőivel, tehát felépítése lineáris és statikus. A kézirat képezi a fejlesztett tananyag szakmai tartalmát, amely a szinopszisban meghatározott témák, témakörök, címszavak alapján kerül kibontásra a célközönség figyelembevételével, a célok implementálásával, a sémacsoport feltételei mentén. A kézirat az alapja a tevékenységtervezésnek, ezért az ott megjelenő szempontok figyelembevételével kell készülnie.

A kézirat milyenségének meghatározásában lényegesek a szinopszisban leírtak, ezért első lépésként mindig a szinopszis követelményrendszerét kell megismerni ahhoz, hogy a tervezett tananyaghoz tökéletesen megfelelő kézirat születhessen.

A kézirat minősége nagymértékben meghatározza az oktatási célok megvalósulását. Ezt az eredményességet az a hatékonyság határozza meg, amellyel az önálló tanulás során a célközönség tagjainak sikerül elsajátítaniuk az oktatási tartalmat. Ez a hatékonyság a szinopszisban meghatározott és összegyűjtött információkra épül. Ezért a kézirat készítése közben az írónak tudatában kell lennie ezeknek az adatoknak, és alkalmaznia is kell őket.

Ahhoz, hogy eredményes legyen ez a résztermék a kéziratírónak szem előtt kell tartania, mit kell teljesíteni, elérni a tanulóknak a tananyag tanulása közben. Ezt a szinopszisban a célrendszer határozza meg.

Minden célhoz tartozik egy téma is, egy tartalmi egység, amely a cél megvalósításához szükséges. Ezeket a témaköröket, témákat, címszavakat úgy kell leírni a szinopszisban, hogy a kézirathoz megfelelő alapot nyújtsanak, struktúrájukkal támogassák annak felépítését. A fejlesztési folyamat során a lépcsők egymásra épülnek. Ha valamelyik fázisban a létrejött kilépési dokumentum (jelen esetben a szinopszis) nem szolgálja ki maximálisan a következő fázis munkafolyamatát, akkor a fejlesztés komplikálódik, lelassul. Ha a témák és címszavak nem lettek megfelelő mélységben összegyűjtve, és nem lettek megfelelő módon rendszerezve, akkor a kéziratírásnak nincs megfelelő alapja az oktatási tartalom részletes kidolgozásához.

A szinopszisban a tananyaghoz sémacsoport (szabályozott, alkalmazkodó, felfedezéses) is kijelölésre kerül. A kéziratot ennek figyelembevételével kell elkészíteni. Az alkalmazkodó csoportban az ismeretátadásnak kell dominálnia a kéziratban, míg a szabályozottban a gyakorlásra alkalmas feladatoknak kell dominálniuk, a felfedezéses sémacsoportba helyezett tananyagoknál az érdekességeknek, gondolkodtató feladatoknak kell túlsúlyban lenniük.

Az eddig megbeszélt követelményeknek új színt, felhangot ad a célközönség ismerete. Ahogy a szinopszis kitöltésénél is írtuk, sok mindenben meghatározza a tananyagot, hogy kinek készül. Így a kéziratírás során születő oktatási tartalmat is. Elsődleges szempont a nyelvezet. Itt nemcsak egy nép nyelvéről, hanem azon belül egy csoport nyelvhasználati szokásairól is szó eshet. A kézirat készítése során kardinális, hogy a célközönség értse a szöveget, és megszólítottnak érezze magát. Ez az érzés a tanulókban támogatja a tanulás hatékonyságát, növeli a motivációt. A célközönség egyéb motivációinak ismerete is fontos. A jól alkalmazott szinopszissal a célközönségben a személyre szabott tananyag érzését kelthetjük. Ennek egyik legegyszerűbb formája lehet, ha a kiválasztott példákat a célközönség életéből merítjük.

A kézirat vázlatának alapjait a szinopszisban összegyűjtött és rendszerezett témák, témakörök és címszavak adják. Ezeket kell alaposan átgondolni, pontosítani forrásanyagok használatával.

A forrásanyagokat a szinopszisban meghatározott oktatási célok mentén kell vizsgálni, átszűrni. A témák elemzésével, az altémák meghatározásával a tartalom olyan új dimenziói tárulhatnak fel, amelyre a szinopszis készítésekor a fejlesztők nem gondoltak. Az így szerzett információk visszahathatnak a szinopszisban rögzített célrendszerre, tartalomstruktúrára, de azokat nem megváltoztatják, csak részletesebbé teszik, finomítják.

A felhasznált forrásanyag sokféle lehet (pl. írott, hang, kép, videó, animáció, előadás, lehet egy szóbeli beszélgetés az adott téma szakértőjével), de mindenképpen megbízható forrásból kell származnia. Ennek biztosításához érdemes egy témában több forrásanyaggal és különböző szemszögből (pl. külföldi anyagokkal is) megismerkedni, így lehet kizárni a téves információkat, feloldani az ellentéteket.

A vázlat alapján érdemes egy tématérképet/fogalomtérképet felrajzolni, amelyen az ok-okozati, rész-egész összefüggések is látszanak. Ez segítheti az oktatásmódszertani tervezést, a tananyag felépítésének tervezését, és az ellenőrzéshez, teljességvizsgálathoz is segítséget nyújthat.

A szinopszis és a vázlat alapján megkezdődhet a kézirat kidolgozása. Minél jobban igazodik az így létrejövő oktatási tartalom a választott sémacsoporthoz, annál könnyebb lesz a tevékenységtervezés fázisa. Ezen felül jó, ha a kézirat a terület tanításához kapcsolódó szakmódszertani elemeket is tartalmazza. Az itt felépülő tudásstruktúrának minden elemében az eredményes tanulást kell támogatnia. Mivel ezeknek a dimenzióknak az implementálásához nem feltétlenül ért a kézirat írója, nagyon pontos instrukciókkal kell ellátni a kidolgozás előtt, illetve a kidolgozás folyamatában is állandó ellenőrzések alá kell vetni a készülő anyagot. Ez az oktatástervező és a szakmódszertani szakértő feladata.

A kézirat szerkezetében nincs semmilyen megkötés, de a következő elemeknek érdemes megjelenniük:

Cím
Tartalomjegyzék
Főszöveg
Rész, alrész, pont
Név- és tárgymutató
Idegen szavak jegyzéke
Ábrák jegyzéke
Lábjegyzetek
Bibliográfia
Formulák és definíciók jegyzéke

Ezek segíthetik a kiegészítő tanulási segédanyagok (szekunder tartalmak) létrehozását, és a tananyag leckékre bontását is.

A kézirat szövegezésének kiemelve kell tartalmaznia a lényeges gondolatokat, az alapfogalmakat, és minden olyan tanulási egységet, amely a tananyag sikerkritériumaihoz tartozik. Az írás közben figyelembe kell venni a webergonómia alapvető szabályait: a kulcskifejezéseket ki kell emelni, és lényegretörően, a fontos információkra koncentráltan fogalmazni, lehetőleg minél rövidebb mondatokkal. Ezek a forgatókönyvíró munkáját fogják segíteni. Erről a [Vizuális kommunikáció fejezetben][Vizkomm] részletesebben írunk.

A kéziratnak a javasolt médiaelemeket is tartalmaznia kell. Ha nincs arra lehetőség, hogy az elem ténylegesen beillesztésre kerüljön, akkor annak minél pontosabb szöveges leírására kell törekedni, hogy a kreatív szerkesztés fázisában az elem legyártható legyen.

A tananyag hatékonyságát kérdésekkel, feladatokkal lehet ellenőrizni, támogatni. Ezeket is ebben a fázisban kell megtervezni, létrehozni. Energiát kell fektetni a formatív, a tanuló haladásának visszajelzésére szolgáló kérdések, feladatok megírására ugyanúgy, mint a szummatív értékelés, az egy-egy tematikai egységet lezáró, az eredményességet vizsgáló kérdések kidolgozására. Az itt megszülető részleteknek a tevékenységtervezés alkalmával lesz nagy szerepük. Előfordulhat, hogy majd csak akkor derül ki, hogy több vagy más típusú kérdések, feladatok is szükségesek az oktatási tartalom megvalósításához. Ilyen esetben a kézirat készítője bővíti majd ezeket.

Szekunder tartalomnak hívjuk azokat a tartalmakat, amelyek nem tartoznak egyértelműen a tananyaghoz, de azt kiegészítik, segítik a tanulást. Így itt kell megszületnie a tananyag használati utasításának, a tartalomjegyzéknek, az egyéb kiegészítő segédleteknek. A segédletek tartalmi kidolgozása a kéziratírás során készül el, és a forgatókönyv írása során pontosodik. Gyártásuk a kreatív szerkesztéssel párhuzamosan történik, ahol az anyagok a dizájnhoz igazodó külsőt kapnak.

Bármilyen pontosan igazítjuk is a tanulói élményt egy már ismert kezelőfelület ergonómiájához, mindig számítani kell új tanulók belépésére, ezért szükséges, hogy a tananyag tartalmazzon egy használati utasítást. Ebben le lehet írni, vagy meg lehet mutatni (pl.: videó formátumban is közölhető), hogyan kell a tananyagban haladni, milyen kezelőgombok vannak, milyen ikonokra kell figyelni. De itt lehet közölni a tanulóval olyan információkat, mnemotechnikai eszközöket is, amelyek a tananyag megtanulásában segíthetik (pl.: használjon jegyzetfüzetet, és írja ki a számára fontos, vagy éppen a nehezen megjegyezhető dolgokat).

A tartalomjegyzék több szempontból is fontos eszköz lehet. Először is a tananyaggal való első találkozás alkalmával a tanuló kap egy áttekintést arról, honnan hová fog eljutni a tananyag bejárása közben. Ez segítheti a motiváció erősödését azáltal, hogy a cél világossá válik a tanulóban. De a tartalomjegyzék a tájékozódásban is segíthet. Természetesen függ a használt tananyagsémától is, de amennyiben nem kötött, lineáris bejáráson keresztül vezetjük a tanulót a tananyagban a tartalomjegyzék által lehetősége nyílik arra, hogy a saját érdeklődésének, kíváncsiságának megfelelően induljon el felfedezni az oktatási tartalmat.

A tartalomjegyzék a tananyag fejlesztőrendszerből való exportálásával automatikusan jön létre. Ez a forgatókönyvnél a tervezés szintjén születik meg, de ténylegesen a kreatív szerkesztés során hozzák létre a szerkesztők. Ebben a tartalomjegyzékben általában a tananyag teljesítettsége is jelölve van a keretrendszerben, így a tanuló a tananyag feldolgozottságáról is információt kap.

A kiegészítő segédletek közé szinte bármi tartozhat, ami a tanulás folyamatát támogatja. Letölthető, kinyomtatható dokumentumok, amelyek a tananyag tartalmát összefoglalják, vagy lehetnek feladatok, érdekességek.

A kéziratírásnak alaposnak és szakmailag helyesnek kell lennie. Az itt születő oktatási tartalom semmilyen felesleges információt nem tartalmazhat, annak minden része a tananyag megvalósításának eredményességét segíti elő. A kéziratnak több dimenzióban is meg kell felelnie a tananyag követelményeinek. Nem elegendő, ha csak a szakmai tartalom fedi tökéletesen a követelményeket, a kitűzött oktatási céloknak is meg kell valósulniuk a kéziratban. Ehhez nem elegendő egyetlen ember munkája. A készítés alatt több szerepfunkcióból származó visszajelzésre, ellenőrzésre van szükség.

A kézirat írása visszahathat a szinopszisra. Amennyiben a készítése során a témák, témakörök, címszavak bővülnek, vagy más struktúrába rendeződnek, illetve ennek kapcsán a célrendszer finomodik, a változást a szinopszisba is be kell vezetni, hogy a fejlesztés folyamata követhető módon legyen dokumentálva.

A nem megfelelően elkészített kézirat kockázata, hogy hiányos vagy szakmailag hibás tartalom kerül a tananyagba, ezért a folyamat során az oktatási tartalom módosítása, újraszerkesztése szükséges. Ezt a kockázatot egy megbízható témaszakértő kiválasztásával lehet csökkenteni. Arra is különösen ügyelni kell, hogy a célközönségre és a célokra vonatkozó követelmények is megfelelően kerüljenek bele a tananyagba. Ha az oktatástervező és/vagy szakmódszertani szakértő nem végzi megfelelően a feladatát, a tananyag sikeressége és eredményessége is súlyosan sérülhet. Hiába hibátlan a szakmai tartalom, ha az alkalmazott módszertan nem segíti a tananyag feldolgozását, akkor a hatékonyság és így az eredményesség is alacsony szinten marad. Ha a kijelölt célok közül a kézirat hiányossága miatt nem teljesül valamelyik, akkor az nemcsak az eredményességet, hanem a sikerességet is sértheti: a megrendelő elégedetlen lesz, ha az általa elvárt cél bele sem kerül az oktatási tartalomba. A szakmódszertan eredményességét a nem megfelelő módszertan vagy a módszertan rossz alkalmazása, valamint nem a célközönség számára íródott szöveg, a motivációs tényezők elhanyagolása is kockáztathatja. De legalább ilyen fontos, hogy a mérési pontok (formatív és szummatív értékelés) is megfelelően hangsúlyos helyekre kerüljenek, az oktatási tartalom lényegi pontjaira koncentráljanak. A sikeres elvégzésükhöz szükséges információk az oktatási tartalomban még az adott mérési pont előtt megjelenjenek.

A kézirat elsősorban szakmai tartalom, ami a szinopszisban összegyűjtött témák, témakörök és címszavak alapján épül fel. Ennek a teljes és helyes megírásához a szakmai tartalomhoz értő személy, egy témaszakértő szükséges. Az ő felelőssége, hogy szakmailag hiteles forrásanyagok alapján szülessen meg a tartalom. Mindenkinek, aki a kézirat készítésével foglalkozik, ismernie és értenie kell a szinopszisban leírtak jelentőségét, hiszen ez adja meg a fejlesztendő tananyag vázát. Azonban nem várható el a témaszakértőtől, hogy az oktatási módszertanhoz, tervezéshez is értsen, hogy a szinopszisban megfogalmazott követelményeket (célközönség, célrendszer, sémacsoport) önállóan implementálja a kéziratba. Ezért a kéziratírás folyamatában az oktatástervező is részt vesz, aki folyamatosan ellenőrzi, koordinálja a témaszakértő munkáját, visszajelzéseket ad a számára, hogyan kell pontosítani, a szinopszisnak megfelelővé tenni a kéziratot. A tananyagban olyan tartalom is megjelenhet, amelynek tanítása szakmódszertani ismereteket igényel, ezért egy szakmódszertani szakértő is szükséges lehet a kézirat írása közben. Szerepe hasonló, mint az oktatástervezőnek: figyeli, hogy a szinopszisban leírtak a szakmódszertannak megfelelő módon épüljenek be az oktatási tartalomba. Ez a hármas szakértői csoport az, amely a szinopszisban előírtnak tökéletesen megfelelő oktatási tartalom létrehozásáért felelős.

Tehát az oktatástervező és szakmódszertani szakértő feladata, hogy felügyelje a témaszakértő munkáját, hogy az általa készített kézirat ne csak szakmai tartalmában feleljen meg, hanem a célok teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges feladatokat is tartalmazza. A közös munka során születő oktatási tartalom folyamatosan, egyre pontosabb értéket adó, fokozatosan közelítő (iteráló) munkában készül. Ezt a közös munkát a projektmenedzser koordinálja, felügyeli. Ő biztosítja a kommunikációs közeget ahhoz, hogy a kézirat folyamatos ellenőrzése és javítása megtörténhessen. Ő ad segítséget ahhoz is, hogy a tananyag alapdokumentációja egységes módon kerüljön értelmezésre minden – a folyamatban résztvevő – szakember által. Ennek a fázisnak a végén kell egy szakmai lektor, aki ellenőrzi a megírt tartalom helyességét. Érdemes lehet egy nyelvi lektor munkáját is igénybe venni, hogy a tartalom a lehető legkevesebb hibával haladjon tovább a fejlesztési folyamatban.

Abban pillanatban válik teljesítetté ez a fázis, amikor:

a készülő tananyag megfelel a szinopszisban kijelölt céloknak,
tartalmazza az ott rögzített témákat,
a célközönség számára érthető módon van megfogalmazva (nyelv és nyelvi szint),
az előismereteinek megfelelően van tárgyalva,
és a célok teljesülését ellenőrző feladatok is megjelennek benne, a hozzátartozó válaszokkal együtt.

Tehát kéziratnak hívjuk azt az oktatási tartalmat, amelyet a következők jellemeznek:

jól azonosítható dokumentum,
szakmailag hiteles és megfelelő,
a célközönség számára érthető,
a lényeges pontokat kiemeli,
tartalma egyértelműen hozzárendelhető a szinopszisban meghatározott célokhoz,
a kiegészítő ábrákat, illusztrációkat, videókat legalább szöveges formában tartalmazza,
a célok értékeléséhez szükséges feladatok és válaszaik megjelennek benne,

és ezt az oktatástervező, a szakmódszertani szakértő és a témaszakértő is igazolja aláírásával.

A projektmenedzser felelőssége, hogy minden szempont teljesüljön, a kilé-pési dokumentum minden szükséges ellenőrzésen átmenjen a következő lépcső előtt. A nem megfelelő kézirat a tervezés során többletmunkát okoz, a tananyag hatékonyságát csökkenti.

A lépcső lezárását a kézirat és a kézirat teljesítési igazolása bizonyítja.

A tananyagszerkesztéshez a curriculum modell négy kérdésére mindenképpen válaszolni kell. Ezeket mi a szinopszis kitöltésével teljesítettük.

Ezután a tananyagszerkesztésnek a forrásanyagok beszerzésével, az irodalomkutatással kell folytatódnia. A célrendszer mentén kijelölt téma alapos, nemzetközi irodalmat is felhasználó megismerése adja meg annak a keretét, hogy a témát a lehető legalaposabban bemutathassa az azt feldolgozó személy.

A forrásanyagok kezelésénél fel kell ismerni azoknak a hitelességét. Korunkban általános jelenség, hogy az interneten szerzett információkat ellenőrzés nélkül elfogadják. Tisztában kell lenni azzal, hogy a hivatkozott források honnan építkeznek, miből merítenek, és legalább még két – hason-lóan megbízható helyről – meg kell erősíteni az adatokat. De ismerni kell a források nyelvezetét is, hogy minden félreértés elkerülhető legyen. Az összegyűjtött forrásanyagokat rendszerezni kell téma, időszak és szerzők szerint. Törekedni kell arra, hogy minél szélesebb spektrumban legyen lefedve a téma.

A szöveges tartalom mellett a képi anyag begyűjtésére is koncentrálni kell. Érdemes kiemelten kezelni azokat az ábrákat, illusztrációkat, amelyek több forrásanyagban is megjelennek. Ugyanez vonatkozik a fellelhető feladatokra, ellenőrző kérdésekre is. Bátran érdemes újragondolni a már jól bevált feladatokat! A szinopszisban kijelölt célrendszer mentén kialakított témakör, téma és címszavakból álló struktúra adja a tananyag alapját, amelyet a hiteles forrásanyagokból építkezve lehet megtölteni konkrét tartalommal.

A tananyagszerkesztésnél tudatában kell lenni a feltételezhető előismereteknek is. Ezekkel lehet megágyazni az egymásra épülő, bővülő feldolgozandó témaköröknek. Az ismeretlen, újonnan szereplő fogalmakat, címszavakat érdemes rendszeresen használni, hogy a tanuló megszokja a tananyag terminológiáját. Az első néhány megjelenés alkalmával el kell magyarázni a szó jelentését, hogy az ismétlések segítségével a fogalom értelmezését, a beépülését és a későbbi alkalmazását megkönnyítsük.

A tananyag szerkesztése során figyelni kell arra, hogy mindig a legfontosabb megtanulandóra irányuljon a figyelem. A feleslegesen terjengős szóhasználat elterelheti a tanuló gondolkodását a témáról, ami megnehezíti a tanulás folyamatát. A tananyagban olyan példák szerepeljenek a magyarázatoknál, amelyet a célközönség tagjai a saját életükben értelmezni tudnak! Ezzel a motiváció, a bevonódás is erősödik, emellett a tanuló könnyebben érti meg azt, amihez saját tapasztalata fűződik. Ezért is kell építeni az előzetes ismeretekre, azokat fel kell idézni, és a segítségükkel kell magyarázni, rendszerezni az új ismereteket. A tananyagban minden esetben támogatni kell az ismeretek rendszerezését, ismétlését. Ezek nagyban segítik a memorizálást, a tudás hosszabb távú beépülését.

Egy jó tananyag túlmutat önmagán. Egyetlen tananyag sem tartalmazhat minden információt az adott témában. Ennek tudatában kell minden tananyagszerkesztőnek végeznie a munkáját. Ettől függetlenül a tanulók számára lehetőséget kell biztosítani, hogy a saját igényeik szerint mélyülhessenek el az ismeretekben. Ehhez érdemes további szakirodalmat, forrásokat megjelölni a témakörökön belül.

Sok szakmának, tantárgynak saját gondolkodási struktúrája van. Olyan egymásra épülő lépések sorozatából állnak össze, amely a feldolgozott témákon belül segíti a megértést, elsajátítást és alkalmazást. Ezt hívják szakmódszertannak. Ezeknek az eltérő területeknek sajátos vonásai, rájuk jellemző tanterv - és tananyagfejlesztési stratégiájuk van. Ahhoz, hogy az ilyen területeken hatékony tananyag jöjjön létre, szakmódszertani szakértő bevonására van szükség, amennyiben a kézirat írója nem rendelkezik ezekkel az ismeretekkel.